Az "arany fej" esetében az előbbiről van szó. Dániel próféta a leghatározottabban ezt mondta Nabukodonozor királynak: "Te vagy az arany fej" (Dán. 2,38). Nem az új-babiloni birodalom általában, hanem "te", a mostani uralkodója. Az "arany fej" a nabukodonozori birodalmat jelképezi. Amikor Isten csaknem fél évszázaddal ezután hasonló értelmű álomban Dániel próféta előtt még részletesebben felfedte a történelem alakulását, az új-babiloni birodalomnak ezt a szakaszát olyan oroszlánhoz hasonlította, melynek "sas szárnyai voltak". Azonban amikor a próféta nézte az erős állatot, arra lett figyelmes, hogy egy idő után "szárnyai kitépettek.... és emberi szív adatott neki" (Dán. 7,4). Isten elmondta szolgájának, hogy Nabukodonozor halála, a "sasszárny kitépetése" után gyengébb utódok igazgatják, majd teljesen el is herdálják országát. Ez szó szerint be is következett Belsacár idejében, aki Nabonidész társuralkodója volt az i. e. VI. század közepén, és akinek méltatlanságáról, megmérettetéséről és bukásáról Dániel könyve 5. fejezete beszél. Az új-babiloni birodalom fennmaradt ugyan Nabukodonozor halálát követően is, de napjai meg voltak számlálva a történelem színpadán délkeletről fellépő újabb hatalommal szemben.

Az "arany" és később még inkább az "oroszlán" igen kifejező jelképei ennek a világhatalomnak. Az arany - az ókori világban is finom mérleggel mért és a legértékesebb fém volt - hihetetlen mennyiségben létezett Babilóniában. Az aranynak erről a mesés bőségéről és az ottani díszítőművészetről régészeti leletek éppúgy bizonyságot tesznek (vö. R. Ghirsman: Az ókori Irán, Bp., 1985., 90. o. és sk.), mint az ókori utazó-történész, Hérodotosz leírása: "...van Babilonban egy másik templom is, ahol Zeusz magas, arany ülőszobra s mellette egy nagy aranyasztal látható. Aranyból van a szobor alapzata és a trónus is. A khaldeus papok állítása szerint elkészítésükhöz nyolcszáz talantom* aranyat használtak fel. A templomon kívül áll egy aranyoltár, még kijjebb pedig egy másik nagy oltár, azon áldozzák fel a kifejlett állatokat, mert az aranyoltáron csakis szopós állatokat. A nagyobbik oltáron minden évben ezer talantom tömjént égetnek el a khaldeusok, amikor istenük ünnepét megülik. A szentélykörzetben Kürosz uralkodása idején még egy tizenkét pékhüsz magas, tömör aranyszobor is állt. Magam ugyan már nem láttam, csak azt mondom el, amit a khaldeus papoktól hallottam. Ezt a szobrot Dareiosz, Hüsztaszpész fia is szerette volna elvinni, de nem volt hozzá bátorsága, de az ő fia, Xerxész már megtette, sőt meg is ölette azt a papot, aki a szobor elhurcolása ellen tiltakozott. Ebben a templomban tehát ezek az ékességek találhatók, nem is beszélve a magánemberektől származó sok fogadalmi ajándékról." (A görög-perzsa háború, I. Bp., 1989., 91.o., Muraközy Gyula fordítása)
*Talantom: talentom. Előbb súlymérték, később pénznem. A zsidó és görög tálentom között különbség van. Az előbbi 58,93 kg-mal, az utóbbi 37,2 (aeginai) illetve 26,2 (attikai) kg-mal egyenlő.

Az oroszlán, a sivatagi oroszlán nemkülönben Babilon magától értődő jelképének számított. A legértékesebb régészeti lelet ezzel kapcsolatban az éppen Nabukodonozor idejéből ránk maradt "Babilon oroszlánja" szobor, melyen az óriási állat egy embert gyűr maga alá. Így látszik, a nabukodonozori Babilon annyira érezte magát erősebbnek a többi nemzetnél, amennyire diadallal lép az oroszlán áldozata fölé.

Így mutatja be a Szentírás a történelem i. e. VII-VI. századának azt a nagyhatalmát, mely a zsidó népet fogságba vetette, az Isten által választott nemzetet csaknem megsemmisítette. A profetikus álom vonalán a továbbiakban azok a birodalmak sorakoznak fel, amelyek a hívő néppel kapcsolatba kerültek. Ez a vezérelve a bibliai próféciáknak. Léteztek más birodalmak is, (kínaiak, indiaiak, tatárok, stb.), de a négy hatalom kiválasztásában az Isten ügyével közvetlen érintkezésbe jutottak szerepelnek. A jó és a rossz közvetlen harca építette ki és mélyítette el azt a medret, melyet Dániel könyve óta így tanulunk nevezni: történelem, világtörténelem.

Az új-babiloni birodalom hanyatlásakor újabb világhatalom lépett a történelem színpadára: a médek és a perzsák. Nem egy népből, hanem egy államszövetségből állt össze ez a nagyhatalom. Az álombeli prófécia rendkívül szemléletes, mivel két vállról és két karról tesz említést vele kapcsolatosan. Az aranyfej után az ezüst vállak és karok Médó-Perzsiát jelképezik. Ez a birodalom már régóta képviseltette magát a világuralomért való versengésben. Az i. e. II. évezred végén azonban a babilóniaiak Elámot szétzúzták és ettől fogva "Elám a következő három évszázadra ismét eltűnt a történelem színpadáról. A két újjászülető királyság, a babilóniai és az asszír birodalom között hosszú versengés kezdődött a síkság birtoklásáért. Az Iráni felföld kissé háttérbe szorult. Nem tűnt el ugyan teljesen..., de az első sorból hátrébb lépve készült azokra az eseményekre, amelyek néhány száz évvel később az egész ókori világ arculatát megváltoztatták." (Ghirsman: im., 52. o.)

A médó-perzsa szövetségben először a médek vitték a vezető szerepet, de az i. e. 540-es évek közepétől az irányítást fokozatosan a perzsák vették át. Ezt az 1. vázlatprófécia még nem érzékelteti, annál inkább tér majd ki rá a 2. és a 3. Az előbbiben medve jelképezi a második világhatalmat, amint "egyik oldalára kelt" (Dán. 7,5), az utóbbiban a kétszarvú kos. Külön megjegyzést találunk arról, hogy "az a két szarv magas volt, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedett" (Dán. 8,3). A párhuzam, illetve második hatalom kiemelése feltűnő, és egyértelműen Perzsiára utal.

Babilon bevételénél is már perzsa király, a híres Cyrus (Nagy Kürosz) tüntette ki magát, aki azonban méltányosságból még rokonát, a 62 esztendős Dáriust engedte a babiloni királyok trónjára (Dán. 5,31). A város bevétele, melyet Hérodotosz tolmácsolásában ismerünk (A görög-perzsa háború, I. 191. o.), alapvető fontosságú lesz majd a Biblia utolsó, 10. vázlatpróféciájának megértésénél, úgyhogy erre Jelenések könyve 16. fejezetének 12. versét elemezve fogunk hivatkozni.

Most azonban - a kettősség után - vessünk még futó pillantást az ezüst jelképére is. Mert ahogy Babilonnak az arany, a médeknek, de főleg a perzsáknak az ezüst volt legkedveltebb kincsük. Erről magából a Bibliából is értesülhetünk, hiszen Eszter könyvének cselekménye a perzsa királyok susáni udvarában játszódik Ahasvérus (Xerxész) idején. A palota leírásában feltűnő az ezüst szerepe (Eszt. 1,6), és a cselszövő Hámán is magától értődő természetességgel ajánlja "tízezer tálentomnyi ezüstjét a hivatalnokok kezeibe" (Eszt. 3,9), amikor a királynak gazdagságot szerezve hízelegni akar. Artaxerxész i. e. 457-es rendeletében is többször esik szó arany-, de főleg ezüstpénzről, melyet a fogságból hazatérő zsidóknak részben adomány, részben pedig adakozásként ajánlottak fel (Ezsdr. 7,15-22). Ennek során olvassuk: "És átmértem nekik (Ezsdrás a papifejedelmeknek) az ezüstöt és aranyat,... melyeket a király, tanácsosai, fejedelmei és minden Babilóniában élő izráeliták ajándékoztak. Kezükhöz mértem pedig hatszázötven tálentom ezüstöt, száz tálentamot érő ezüst edényeket és száz tálentom aranyat..." (Ezsdr. 8,25-26. Vö. 8,28. 30. 33-34). Az ezüst "felülkerekedése" az aranyhoz képest szembetűnő, jellegzetes mozzanat. Történetileg nézve is erről a vidékről terjedt el az ezüst, noha már az egyiptomiak is "fehér aranynak" nevezték és becsülték. Homérosz a görög világ emlékezetét szólaltatja meg, midőn "távol ezüst-termő Alübé"-ról beszél, és a mezopotámiai népeket érti rajta. (Iliász. II. 857.o., Devecseri Gábor fordítása)

Az álomban adott prófécia ismét csak könnyen azonosítható birodalmat nevez meg. Itt nem rögtön értesülünk a jelkép megfelelőjéről, de néhány fejezettel később az azonosítás az aranyfejhez hasonlóan szó szerinti: "Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának királya." (Dán. 8,20) Vagyis a Biblia első három vázlatpróféciája teljesen párhuzamos egymással! Amit a nabukodonozori álomban fémek, a dánieli álomban (7. fej.) és látomásban (8. fej.) állatok jelképeznek. A megerősítés félreérthetetlen, az azonosításban tévesztés nem lehet, miközben a jelképek továbbra is megőrzik lényeget láttató és sokoldalúan megvilágosító szerepüket!

(folyt. köv.)