Korábban többször tettek kísérletet üdítőitalok készítésére. A leírások szerint a forrásvíz és a frissen préselt gyümölcslevek elegyítése során kapott kellemes ízű, frissítő hatású italok voltak a legnépszerűbbek. A korszerű italgyártás elterjedését három fő tényező segítette elő: a gyümölcslé erjedésmentes eltarthatóságának lehetősége (Appert, 1811), a szörpgyártás elterjedése (kezdetben 1/3-ad rész gyümölcslé, 2/3-ad rész kristálycukor felhasználásával), valamint a szikvíz előállítása (Jedlik Á., 1860-as évek).

A Coca-Cola szabadalom bejegyzésére 1886-ban került sor Amerikában, a Pepsi-Cola esetében a bejegyzés 1896-ban történt. Európában az italgyártás a II. világháború után lendült fel. A gépesítés lehetővé tette az igények folyamatos kielégítését, valamint a kereskedelem beindítását, a környezetszennyezés és az alkoholizmus visszaszorítását célzó programok pedig mindinkább növelték a szükségleteket. Az '50-es évek végén a hazai konzervipar megkezdte az ún. csendes (szénsavmentes) és a szénsavas üdítők gyártását. 1968-ban a Coca-Cola, 1970-ben a Pepsi-Cola gyártási jogának (licence) megvásárlására került sor (E termékeket szabadalmi titok védi, az alapanyag külföldről érkezik. A Coca-Cola összetételét lezárt boríték tartalmazza, amelyet egy különlegesen biztonságos atlantai banktrezorban őriznek.), majd elindult a Traubiszóda és a Márka üdítőital-család gyártása. Az egy főre eső fogyasztás 1970 és 1990 között ötszörösére emelkedet, a növekvő tendencia mindmáig tart.

Az üdítőital fő jellemzői az egyenletes minőség, az optimális sav-cukor arány, a kiváló üdítő hatás (80-12 °C), a nagy szén-dioxid tartalom (a szénsavas termékeknél), és a hosszú eltarthatósági idő. E felsorolásból látható, hogy ma már egyre inkább az italok élvezeti értékére (aroma, szín, üdítő hatás, stb.) helyeződött a hangsúly, míg az élettani hatás és tápanyagtartalom a háttérbe szorult.

Három fő csoportot különböztetünk meg: gyümölcslevek és hasonló termékek (1), üdítőitalok (2), és vízféleségek (3).

Az első csoportba tartozó gyümölcslevek (juice) 100% gyümölcshányadot tartalmaznak; étkezési savak, hozzáadott cukor és egyéb adalékok nem lehetnek e termékekben. A gyümölcsnektárok 25-50%-os gyümölcstartalommal bírnak, itt azonban megengedett a cukor, a természetes és természetazonos aromák, a színezékek, az állományjavítók és az étkezési savak felhasználása. Tartósítószereket azonban ez utóbbi italok sem tartalmazhatnak.

A második csoportba tartozó gyümölcsitalok minimum 12%-os gyümölcstartalommal rendelkeznek. Szénsavmentesek, a nektároknál felsorolt adalékanyagokat e termékek is tartalmazzák, ezen kívül a tartósítószerek hozzáadása is megengedett (bár többnyire itt is próbálják kerülni). A szénsavas üdítőitalok gyakorlatilag csak néhány százalékban tartalmaznak eredeti gyümölcs alapanyagot, ugyanakkor többféle aroma, színezék, tartósítószer és nem kevés szén-dioxid található bennük, az élvezeti érték fokozása érdekében. (A szén-dioxid tartalom 5-7 gramm/liter, a kólában 7-7,2 gramm/liter. A tartósítószerek közül a nátrium-benzoátból egy grammot, a kálium-szorbátból 0,6 grammot használnak literenként.)

A gyümölcsitalok és szénsavas üdítők egyre népszerűbbek a vásárlók körében, amely magyarázatot ad e termékek széles választékára. A különböző "issza meg a levét".

A gyümölcsalapú készítmények minden esetben (a 100%-os levektől egészen a szénsavas italokig) gyümölcssűrítmények visszahígításával készülnek. A sűrítményhez hozzáadott víz, cukor ill. egyéb anyagok mennyisége az adott termék receptúrájától függ.

A sűrítmények előállítása: a gyártáshoz viszonylag gyengébb minőségű nyersanyagot használnak (pl. léalma). A beszállított gyümölcsöt válogatják, mossák, majd különböző kivitelű zúzókban, magozó-passzírozókban felaprítják. A zúzalékot enzimkezelésnek vetik alá a lékinyerés hatékonyságának növelése érdekében. A pektinbontó enzimek a zúzalék 45-50 °C-os hőmérsékleténél olymértékő sejtfalbontást végeznek, amely mintegy 10-15 %-kal több lé kinyerését teszi lehetővé, így a termelés gazdaságosabbá válik. Az enzimkezelt zúzalék ezután nagyteljesítményő présekbe kerül. A korszerű prések lékihozatala elérheti a 75%-ot is, amely azt jelenti, hogy például 100 kg almából 75 kg préslé lesz. (A présekben maradó ún. törkölyt tovább hasznosíthatják takarmányozásra, vagy a pektingyártás alapanyagaként.) A kipréselt lé tisztításra kerül (szőrés, szeparálás), majd többfokozatú vákuumbepárlókba vezetve besűrítik. A vákuum miatt alacsonyabb a levek forráspontja, így a sűrítés során sokkal kevesebb a tápanyagveszteség és a kedvezőtlen oxidációs folyamat. A legújabb berendezések aromakinyerővel vannak ellátva, amely a kipréselt gyümölcslé saját aromáit felfogja a sűrítés kezdetén. Az így nyert tömény aromákat a visszahígításkor hozzáadják a termékhez, a késztermék (100%-os gyümölcslé) a saját eredeti aromakomponenseit "kapja vissza".

A sűrítményeket hatalmas tartályokban tárolják; a féltermék tartósnak tekinthető magas szárazanyag tartalma miatt. Az itt leírt technológiával gyakorlatilag minden lédús, idényjellegű gyümölcs feldolgozható és hosszabb ideig raktározható minimális tárolási helyigény mellett. Természetesen a déli gyümölcsökből készült levekhez (pl. narancs-, grapefruit-, ananászlé, multivitamin-levek) használt sűrítményeket távoli országokból szállítják hazánkba, és csak a visszahígítás és dobozba töltés történik az itteni gépsorokon.

A késztermék gyártása: a sűrítményt hosszú csővezetéken juttatják előre a technológiai helyiségben lévő keverőtartályokba, ahol az összetételt állítják be. 100%-os lé esetén csak ioncserélt vizet adnak hozzá és a saját aromát pótolják vissza. Nektár és gyümölcsital gyártásakor további vegyületeket is hozzákevernek (cukor, savak, aroma, esetleg színezék), üdítőitalnál pedig a szén-dioxiddal dúsított ivóvíz és a tartósítószer adagolása is megtörténik. (A multivitamin-italok készítésekor különböző vitaminokat - pl. béta-karotint - is hozzákevernek meghatározott arányban a sűrítményhez. A vitaminok poralakban, zsákos kiszerelésben érkeznek az üzembe.) Az így homogenizált termék átjut a töltőgépekbe, azok dobozokba töltik a levet, és lezárják a csomagolást. A készterméket ezután betárolják és kiszállítják.

Az ipari gyártás ún. aszeptikus technológiával történik, amely teljes csíramentességet jelent a tartályokban, csővezetékekben, töltőgépben, csomagolóanyagban és természetesen a letöltendő termékben. Ez részben számítógépes vezérlésű fertőtlenítű-mosórendszer alkalmazásával történik, ezen kívül a csomagolóanyag belső felületét hidrogén-peroxidos csírátlanítással tisztítják meg. Az utóbbi erősen agresszív vegyületet hővel bontják el a felületről. A teljes csíramentességet úgy érik el, hogy a terméket hőcserélőn vezetik át a töltés előtt, így az utolsó élő mikroorganizmusok is elpusztulnak. Amennyiben az előírt raktározási idő után sem tapasztalnak erjedést a dobozokban (vagyis nem "puffad fel" a doboz), a termék forgalomba hozható.

A tartósítószert tartalmazó termékek gyártásakor félaszeptikus technológia jellemző, amely nem jelent teljes csíramentességet, így kémiai anyagok felhasználása is szükséges. Az utóbbi időben azonban egyre inkább törekednek a gyártók is a kémiai tartósítók elkerülésére.

Sajnos a sűrítés során mindenképpen számolni lehet vitaminveszteséggel, ennek mértéke azonban a korszerű technológia miatt egyre kevesebb. A távolról érkező narancs- és grapefruit-sűrítmények vitamintartalma körül megoszlanak a vélemények, hosszabb szállítás miatt erősebb vitaminbomlással számolhatunk. Mivel különösen a C-vitamin érzékeny a hőre és az oxigénre, így a gyártók e vitamin valamilyen szintű pótlását szokták alkalmazni. (Megjegyzendő, hogy ilyen esetekben a termék magasabb áron jelenik meg, mint "C-vitaminnal dúsított" készítmény, noha a gyártó nagy részben csak a veszteséget pótolja vissza.) A 100%-os gyümölcslevek egészségesnek mondhatók, bár több hasznos komponens hiányzik ezekből is (rostok, enzimek, polifenolok, aminosavak, stb.). Elveszíti a gyümölcs a frissességét a szállítás és a félkész-, illetve késztermék tárolása során, ezen kívül a nyers gyümölcs hasznos anyagai is hatástalanná válnak a sőrítés közben. (Emiatt a dobozban lévő késztermék nem hasonlítható össze a dobozon sok esetben látható friss, vitamindús, nyers gyümölccsel.) E termékeknél arra kell ügyelni, hogy a 100%-os levek hígítatlan fogyasztásakor erősebb savhatás jelentkezhet a gyomorban, főként a savasabb gyümölcsök esetén (narancs-, grapefruitlé). A szomjoltó hatás is kisebb a magas természetes cukortartalom vízmegkötő hatása miatt, így hamarosan újra megszomjazunk. Ebből adódóan valamilyen - szénsavmentes ásványvízzel vagy tisztított csapvízzel történő - hígítás javasolható, amely gazdaságosabb és hatékonyabb szomjoltó hatású is egyben.

A gyümölcsnektárok már kevésbé hasznosak a levekhez képest az alacsonyabb gyümölcshányad és a hozzáadott cukor miatt, ennek ellenére még mindig jobban javasolható fogyasztásra, mint a gyümölcs- illetve üdítő italok. Ez utóbbiak a legkevésbé építik a szervezetet, a magas cukor- és adalékanyag-tartalmuk miatt. Kedvezőbb árukért sokan vásárolják, pedig egészségesebb volna a 100%-os levek otthoni hígítása.

A szénsavas üdítők frissítő hatása köztudottan a szén-dioxid hatásából adódik, így e termékek gyakori fogyasztásakor előfordulhat, hogy a szervezet nem kap elegendő vizet az életfolyamatokhoz. Emellett a szénsav kikezdheti az érzékeny gyomor nyálkahártyát, és kellemetlen gázképződéseket eredményez.

A szörpök közül a tartósítószer nélküli, legfeljebb természetes aromát vagy színezéket tartalmazó termékek nevezhetőek viszonylag ártalmatlannak, bár a cukor ezekben is megtalálható. (Pl. Vita-fruit, Piroska). Az aromákkal, színezékekkel dúsított szörpök ("-ízű szörp") nem javasoltak általános fogyasztásra.

Táplálkozástudományi szempontból a rendszeres gyümölcsfogyasztás ellátja a szervezetet vitaminokkal, így a szomjúságérzetet legcélszerűbb tiszta vízzel oltani az ízesített italok helyett. Készíthetünk otthon sokféle gyógynövényteát is, amelyek jól helyettesítik az üdítőket. Az ún. lényerő edények segítségével saját magunk is előállíthatunk télire gyümölcsleveket tartósítószer nélkül. Ha azonban mégis szeretnénk vásárolni valamilyen italféleséget, akkor - a kereskedelmi forgalomban kapható termékeket alapul véve - csak a természetes alkotókat tartalmazó, 100%-os gyümölcslevek és az ásványvizek tekinthetők elfogadhatónak. Az ásványvizek közül a szénsavmentes, 1000 mg/l-nél kisebb ásványi anyag tartalmú termékek javasolhatóak rendszeres fogyasztásra.