4. A PRÓFÉTIKUS ÁLMOK

A Bibliában leírt álmok közül a legtöbb ebbe a negyedik csoportba tartozik. Világosan kijelentette Isten: „Halljátok meg most az én beszédeimet: ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.” (IV. Mózes 12:6). A közvetlenül Istentől eredő álmokat ezért prófétikus álmoknak nevezzük.
Az elnevezés nem arra utal, hogy ilyen álmokat kizárólag csak próféták kaphatnak, hiszen egy egyiptomi főpohárnok, fősütőmester, fáraó, valamint Gedeon hadseregének vitéze, vagy Nabukodonozor, az i. e. VII-VI. század fordulóján élt babilóniai uralkodó is részesült prófétai álomban - igaz viszont, hogy ezeket az álmokat csak próféták fejthették meg, magyarázhatták hitelesen, azaz József, Gedeon, Dániel. Gyakran megesett, hogy Isten tanácstalanságot engedett meg ezeknek az egyszerű álmoknak a megfejtésénél a pogány vallásokhoz tartozó álomfejtők között, akik Egyiptomban vagy Babilóniában a királyi udvarban szolgáltak. Volt eset, amikor a prófétikus álmokat egy újabb álom nyomatékosította. Ilyen történt meg Egyiptom uralkodójával, aki előbb azt látta álmában, hogy a Nílusból hét kövér tehén jön ki egymás után, de újabb hét, sovány, lefogyott tehén érkezik utánuk, és minden fizikai törvénnyel ellentétben az utóbbiak fölfalják az előbbieket. Ezután az álom után a fáraó felriadt, majd visszaaludva megerősítő álom formájában látta ugyanezt, csupán már nem az állat-, hanem a növényvilágból származó jelenettel, a hét kövér kalászt elemésztő hét sovány kalász képében. Ezek a prófétikus álmok az adott történelmi helyzethez igazodóan mindig rendkívül egyszerűek voltak, ám egyszerűségükben sem tudták megérteni azok, akik nem Istentől kérték a magyarázatot. A próféták sohasem mulasztották el közölni, hogy nem saját okosságuk vezeti őket az álmok értelmezéséhez (Dániel könyve, 2:30).
A Biblia szerint Isten leggyakrabban a gondolatihletés eszközéhez folyamodott, hogy terveit és akaratát megossza az emberrel (a Biblia több mint kilencven százaléka gondolatihletés, utána a látomás következik mintegy öt-hat százalékkal, a legritkábban előforduló kinyilatkoztatási forma a prófétikus álom, mely terjedelmileg alig egy százalékot tesz ki a Könyvek könyvében).
A prófétikus álom abban különbözik az intő álomtól, hogy jóval hosszabb, több benne a szemléltető elem, és egészen konkrétan a jövőt nyilatkoztatja ki, jóllehet nem kíváncsiságot kielégítve, hanem a történelem menetének ok-okozati összefüggéseit láthatóvá téve. A Bibliában két hatalmas álom van a történelemről: az első, a Nabukodonozor királynak adott jövendölés egy óriási szoborkolosszus formájában mutatja be az egész emberi történelmet, a második, a Dániel prófétának adott álom pedig a viharzó tengerből kiemelkedő négy vadállat képében a hatalmi harcok sötétségeibe enged bepillantást. Ez a két álom alapvetés a következő nyolc látomáshoz és gondolatihletéshez, amelyek az emberi történelem menet évei foglalkoznak, s melyekből kettő ugyancsak Dániel könyvében, a további hat viszont már az Újszövetségben foglal helyet: Máté evangéliuma 24. fejezetében (és párhuzamosaiban: Márk 13., Lukács 21. fejezet), a II. Thesszalonikai levél 2. fejezetében, az utolsó négy pedig a Jelenések könyve négy részre oszt ható szerkezetében.
Ezeknek a prófétikus álmoknak a megfigyelése, azonosítása külön tanulmányokat igényelne, amelyek itt nem képezhetik feladatunkat. Gyakran felmerülő kérdés, hogy a Biblia lezárulása utáni időben is kaphattak-e és kaphatnak-e prófétikus álmokat Isten választottai? Ezek megítélésének mindenkori mércéje a Biblia marad. Vagyis ha bárki arra hivatkozik, hogy Istentől álom formájában kap kinyilatkoztatásokat, de azok akár a legkisebb részletükben is eltérnek a bibliai kinyilatkoztatásoktól, nyugodtan csalásnak minősíthetjük őket. Manapság sajnos sok ilyen csalás van forgalomban. Ennek egyik oka a démoni világ munkájának időről időre, s különösen a végidőben bekövetkező megélénkülése, a másik, ezzel összefüggő oka az emberi tudatlanság és hiszékenység - amelyért azok a keresztények is felelősek, akik nem ismertetik meg a bibliai tanításokat az emberekkel. Jóel próféta jövendölései szerint a történelmi végidőben is megszaporodnak a prófétikus álmok (Jóel könyve, 2:28-29), amint - Jézus nagy apokaliptikus beszéde szerint - a megtévesztések és csalások is, szintén álom, látomás és különböző tévtanítások által. Minden jelenség megítélésének végső próbakövéül is a Bibliát állította Isten az idők végéig. Ezért ma is fokozottan érvényes a 2600 és a 2000 évvel ezelőtti prófétai felszólítás:
„A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok; akik nem ekként szólnak, azoknak nincs hajnaluk.” (Ésaiás könyve, 8:20)

5. A HAZUG VAGY ÜRES ÁLMOK

Ezeket az álmokat a hamis próféták álmainak is nevezhetjük. Nyilvánvalóan nemcsak hogy nem Istentől jövő, de nem is konkrét, megtörtént álmok, hanem ún. vágyálmok. Ahogy a hétköznapi életben is sokan öltöztetik kívánságaikat ábrándok, illúziók formáiba, a vallási életben hasonló folyamatokkal találkozunk. Jeremiás könyve 23. fejezete mélységesen mutatja be ezeknek az álmoknak a természetrajzát. Maga az Isten jellemzi őket ezekkel a szavakkal: „Hallottam, amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam”.
A babiloni fogságot közvetlenül megelőző időben nagyon sokan hitegették Jeruzsálem lakosait azzal, hogy az ellenséges csapatok soha sem foglalhatják el a zsidó nép fővárosát. Nagyon ígéretesnek hangzott az érvelés, hogy Isten nem engedi fogságba választott népét. Jeremiás, az igazi próféta azonban leleplezte, hogy a hamis próféták álmai csak arra szolgálnak, hogy el akarják feledtetni a néppel Isten nevét, és azt is úgy teszik, hogy egymástól lopkodják a vágyálmokat, hazugságaikkal és hízelkedéseikkel az emberek alsóbb ösztöneit közelítik meg, hogy elhitessék őket. Közismert tény, hogy a tömegre az tud befolyást gyakorolni, aki azt mondja neki, amit az hallani akar. Ezt a lélektani törvényszerűséget használták ki céljaikra a Jeremiás korabeli hamis próféták, élükön Hanániással.
Mivel Jeremiás könyve egészében egy hatalmas pillanatkép prófécia, valamennyi összefüggése és tanulsága szól a végidők emberiségének is. Amiképpen Jeruzsálem ostrom alá került Nabukodonozor idejében, Isten népét is körülveszik a végső válság idején (Mt. 24: 15). Akkor majd élet és halál fordul meg azon, mennyire tekintenek komolyan Jeremiás próféta 2600 évvel ezelőtt adott kinyilatkoztatására:
„A próféta, aki álomlátó, beszéljen álmot, akinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? - azt mondja az Úr. Nem olyan-e az én igém, mint a tűz - azt mondja az Úr. Mint a sziklazúzó pöröly? ... Íme, én a prófétákra támadok, akik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.” (Jer. 23:28-29, 32)

Kapcsolódó cikkek:

• Biblia az álmokról - 1. rész
• Biblia az álmokról - 2. rész