Az elmúlt évek eseményei (BSE kergemarhakór, száj- és körömfájás, madárinfluenza stb.) komolyan megrázták a húsipart. Először a sertéshús forgalma esett vissza drasztikusan, aztán a marhahúsé, végül pedig a csirkehús fogyasztását kezdték kerülni az emberek. A húsipar kénytelen volt az addig kevésbé ismert fajtákat előtérbe helyezni, mint például a pulykát, mely az amerikai kontinensen a nagy családi összejövetelek és ünnepek jellegzetes húsfajtája. Az elmúlt években hazánkban is elterjedtek a pulykahúsból készített felvágottak, a félkész, panírozott, valamivel töltött formátumok. Csakhogy a nagyüzemi állattartásban felnevelkedett pulykák ugyanolyan, a szervezetüket és ezáltal a húsukat is mérgező körülmények között nőnek fel, mint a csirkék, a kacsák vagy a libák. Ugyanúgy csontlisztes tápot kapnak, mozgásszegény életet élnek, melynek következtében szervezetükben a zsírtartalom a nyolc­szorosára emelkedik. A szabadon tartott állatok 3-5 százalékos testzsírszázaléka 30-40 százalékra változik, amely már nem közvetlenül a bőr alatti hájban található, hanem az állat húsában, azaz az Izomszövetek helyén. (Forrás: Dr. Michael D. Jacobson: A Biblia és az egészség) Nem mellékesen: a pulyka- és baromfi felvágott ugyanúgy sertészsírt, ipari szalonnát tartalmaz, mit a többi termék.

Azt gondolom, borítékolhatjuk, hogy ha az állattartás továbbra is inkább állatkínzás marad, újabb és újabb betegségek jelennek meg majd a szárnyas állatok között. Az egész ágazatot érintő szerkezeti átalakítás hatalmas anyagi ráfordítással járna, ami jelenleg az állattartóknak nem érdeke.

Sokan a háztáji állatok fogyasztása helyett a tengerben, vizekben található élőlények fogyasztásával igyekeznek szervezetükbe állati fehérjét juttatni, bízva abban, hogy azok húsa még mindig egészségesebb, mint a szárazföldi állatoké. Ezekkel kapcsolatosan az isteni rendelkezés így szól:

�... azoknak húsából ne egyetek, ... aminek nincs úszószárnya és pikkelye a vizekben, mind utálatos az néktek." (3 Mózes 11: 11-12)

A tengeri élőlények közül az ún. tenger gyümölcseinek (rákok, polipok, kagylók stb.) fogyasztása már a bibliai időkben is tiltott volt, hiszen ezeket az élőlényeket Isten azért teremtette, hogy általuk biztosítsa a tenger tisztán tartását, nem emberi táplálékul szánta. Ezen élőlények tisztító feladatát nem szabad lebecsülnünk - a húsuk fogyasztása azonban nagyon komoly egészségkárosító követ­kezményekkel járhat. A kagyló például képes egy kolerával fertőzött kút vizét megtisztítani azzal, hogy óránként 8-10 liter vizet átszűr a testén. A kagyló ezt a tevékenységét végzi azokban a szennyvízzel igen gyakran fertőzött parti vizekben is, ahol általában kifogják, így elképzelhetjük, hányféle baktérium gyűlt össze a szervezetében:
Saimonelia, Campylobacter, Norwalk-vírus, Vibrio vulnificus stb. (Forrás: Dr. Neil Nedley: Döntő bizonyíték)

Évekkel ezelőtt az USA-ban komoly kampányt folytattak a szív­gyógyászok annak érdekében, hogy a főleg vörös húst tartalmazó étrenden élő lakosságot átszoktassák a halban gazdag étrendre, és így csökkentsék a halolajban lévő Omega-3 zsírsavak segítségével a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ma már tudható, a halolaj fogyasztásának nem csak kedvező hatása van a szervezetre. Az A- és D-vitaminokban igen gazdag halolaj túlzott fogyasztásával e két vitamin a szervezetben toxikus hatásúvá válik. Kutatások bizonyították, hogy a felnőttkori cukorbetegség kialakulása után a magas halolaj fogyasztással mintegy 20%-kal megemelkedik a szervezet vércukorszintje is, így növekszik a betegség súlyossága (Forrás Dr. Neil Nedley Döntő bizonyíték)

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az elmúlt 100 évben a tenger, a szárazföldi vizek biológiája is jelentősen megváltozott, így a benne élő élőlények is kénytelenek voltak alkalmazkodni. Igen sok állat pusztult el például a víz alatti atomkísérletek következtében, vagy az olajszállító tartályhajókból kiömlő kőolajnak köszönhetően. A folyók és tavak vizébe sokszor jelentősebb szűrés nélkül áramló kommunális és ipari fertőzések mellett (pl. ciánszennyeződés a Tiszán) az emberi daganatos megbetegedések forrásaivá válnak az alkalmazott növényvédő és rovarirtó szerek. Ezek vagy a vizek környékén lévő permetezéssel közvetlenül, vagy a föld alatti vízgyűjtő erekbe és a patakokba jutva kerülnek minden természetes és mesterséges vizünkbe. Még az enyhén szennyezett vizekben élő halak szervezetében is komoly mennyiségű méreganyag gyűlhet össze, mert az állatok a testszövetükben raktározzák ezeket a toxinokat. A kaliforniai Clear-tó környékén végzett DDD per­metszerrel történő rovarirtás után megfigyelték, hogy amíg a tó vizében a kimutatható DDD-tartalom csak 2% volt, addig a nö­vényevő halak táplálékául szolgáló tavi növényekben ennek 250-szerese, a növényevő halakban 15000-szerese, és a növényevő halakkal táplálkozó ragadozó halak szervezetében 125000-szer annyi I Ezek a szerek a halaknál és az embereknél is karcinogének, azaz rákkeltő hatásúak.